Strasbourgban várjuk az elégtételt

Emlékeztek még arra, amikor a tavalyi elbocsátási hullám ellen demonstrációt akartunk szervezni a II-es terminálra bevezető út és a catering épülete közötti részen? A tervek szerint ott hívtuk volna fel a közvélemény figyelmét a repülőtéren tapasztalható visszásságokra, a ritka forgalmú belső úton vonulva. Azonban a rendőrség nem adott engedélyt az útvonalra, mert az „aránytalanul akadályozta” volna a forgalmat. Így végül csak a félpályás útlezárás lehetősége maradt a tiltakozásra a „D” porta melletti részen. A gyorsforgalmi úton közlekedőknek kellett így kellemetlenséget okoznunk.

A rendőrségi döntésbe nem akartunk belenyugodni, mert igazságtalannak tartjuk. Mivel korábban Hardy Mihály kommunikációs igazgató a Budapest Airport nevében megtagadta a hozzájárulást a cég tulajdonában lévő terület és járda használatához, így komoly kellemetlenséget okozott a rendőrség határozata.

A hasonló – sőt, zajosabb – demonstrációk mindennaposak Nyugat-Európa és az Egyesült Államok repülőterein, még konkrét munkaügyi viták kapcsán is. Ráadásul a BA-nak semmi kifogása sem volt, amikor a terminálok előtti területen a Malévre emlékeztek szervezetten, mécsesekkel és virágokkal, csak a mi tüntetésünket akadályozták.

A LESZ szerint a BA lépése a cég rossz a lelkiismeretéről és a 80-as éveket idéző beidegződéseiről árulkodik. Bár a békés rendezvény nem irányult egyik cég, vagy konkrét munkáltatói intézkedés ellen sem, a repülőtér kezelője vélhetően attól tartott, hogy spontán módon a dolgozók célkeresztjébe kerül.

A BA-nál is több száz főt érintő leépítést próbáltak akkortájt végrehajtani, illetve havonta több tízezer forintos jövedelemcsökkenést helyeztek kilátásba. A Malév csődjében is szerepet játszott a BA üzleti taktikája, a repülőtéri illetékek és díjak állandó felsrófolásával igyekeztek ugyanis előteremteni fejlesztési kötelezettségeik fedezetét, aminek a hitelkamatait, és annak árát is ki kell termelniük – kevés sikerrel.

Később sajnos a magyar bíróság is úgy döntött: a II-es terminálra vezető úton és a belső útszakaszon a rendőrség jogosan védte meg a „forgalom” zavartalanságát. Ezért kénytelenek voltunk az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni. Meggyőződésünk ugyanis, hogy jogtalanul korlátozták gyülekezési és véleménynyilvánítási jogunkat. Azt szeretnénk, ha a jövőre nézvést precedens értékű határozat születne Strasbourgban.

Érdemes összehasonlítani a külföldi gyakorlatot a hazaival. Nyugaton a sztrájkok többsége sikeres, és egymást érik a figyelemfelkeltő, sokszor meghökkentő demonstrációk a repülőtereken. Eközben nálunk sokszor az az ember érzése, hogy a hatóságok akadályozzák a dolgozók megmozdulásait, miközben nagyon is megengedőek a cégekkel szemben. Számtalan szabálysértésre derült fény épp kiélezett helyzetekben – amikor egy-egy nap veszteség is kudarcba dönthet egy dolgozói akciót. Emlékszünk a sebtében importált görög sztrájktörőkre, és emlékszünk a Malév GH feketén foglalkoztatott sztrájktörő sofőrjeire. Európai normákat szeretnénk látni a cégek vezetésében és a hatóságok hozzáállásában egyaránt!