Jobb a kilenc órás munkaidő-beosztás!

A cégcsoport megállapodásaiból a BudSec mindig kimarad?

Ma tárgyalóasztalhoz ültünk a Budapest Airport vezetésével és felkért jogászukkal, hogy az embert próbáló nyolcórás munkarend kivezetéséről egyeztessünk. Néhány napja felkerestük a másik szakszervezetet is, hogy a tárgyalás előtt egyeztessünk, és közös álláspontot alakíthassunk ki, mit is szeretnének az utasbiztonsági területen dolgozók. A cégvezetés által ma felvázolt elképzelések bíztatóak, de vannak benne olyan „csapdák”, amelyeknek semmi köze a megállapodás fő pontjához a munkaidő-beosztáshoz, és amelyeket hiba lenne elfogadni.

Kezdjük az örömteli dolgokkal. A menedzsment láthatóan felismerte, hogy a nyolcórás munkarendek, a változó időpontú, sokszor korahajnali munkakezdés, a tervezhetetlen szabad- és munkanapok felőrlik az embereket. Ahogy arra már 2012-es kutatásunkban is figyelmeztettünk, az átlagnál jóval magasabb arányú betegállomány figyelhető meg az ilyen beosztásban dolgozók körében. Nagyon magas az elvándorlás, a felmondások aránya is. Kivezetnék tehát ezt a munkarendet, és helyette úgynevezett 3/2-es beosztásokra térnének át. Tehát 3 nap munkát 2 pihenőnap követne. A kötelező oktatások és a heti pihenő napok ezt kicsit még módosíthatják.

A mai tárgyaláson tett javaslatukban ezen kívül azonban sok „kérdőjeles”, finomításra vagy épp kigyomlálásra szoruló pont is volt. Nézzük ezeket röviden.

• A változás októberben lépne életbe. Tehát a teljes nyári menetrendi időszakot végig kellene csinálnia mindenkinek, aki jelenleg nyolc órás beosztásban van.

• A BudSec alkalmazottaira mindez nem vonatkozna, a tervek szerint, ahogy a béremelés esetében sem voltak hajlandóak garanciát adni nekik. Vajon miért büntetik a BudSec alkalmazottait a vezetőség? El akarják adni a leányvállalatot? Vagy a BA-ból akarják oda átvezényelni az embereket idővel? Racionális okot nem találunk erre a viselkedésre.

• A rendkívüli munkavégzés időkeretét évi 250-ről 300 órára emelnék. Ez elfogadható, de azt javasoltuk, hogy csak a dolgozó beleegyezésével lehessen, emberenként megemelni a keretet. Aki akar, tudjon több munkát is vállalni, de aki inkább a családjával lenne, azt ne kényszerítsék a szabadidejében még több munkára.

• A megállapodás a pontjai közé került a sztrájk idején nyújtandó minimális szolgáltatások köre. Ennek semmi keresnivalója ebben a megállapodásban. Ráadásul a repülőtér nem kórház: itt nincs minimális szolgáltatás.

Ezeket leszámítva konstruktív megbeszélést tartottunk. Felvetettük, hogy a jelenleg 4-6 órában dolgozó ellenőrök közül többen szeretnének teljes munkaidőbe kerülni, és ezt elő kellene segíteni. A vezetőség meglehetősen gyors ütemtervet szabott a tárgyalásoknak, a jövő hétre elvi megállapodást javasolnak, április közepén már szeretnék is megkötni a végleges megállapodást. 

Erre jó esélyt látunk, ha a fenti vitás pontokban sikerül dűlőre jutnunk. Arra kértük a vezetőséget és jogászaikat, hogy írásban küldjék át javaslataikat, értelmezéseiket, és ne a tárgyalásokon állítsanak minket kész helyzet elé. Bizakodva nézünk a folytatás elé, amiről beszámolunk természetesen.