A Sólyom-ügy eltörpül Fónagy János bejelentése mellett
Az elmúlt napokban Vágó József, a Légügyi Igazgatóság korábbi vezetőjének terveitől volt hangos a magyar sajtó. A Sólyom néven indítani tervezett (?) új magyar légitársaság kapcsán számos ellentmondásos tényre derült fény, de úgy tűnik, egy haszna mindenképp volt: kormányzati szereplő először mondta ki nyilvánosság előtt, hogy az állam a repülőtér visszaszerzésére törekszik.
A sajtó nem volt rest ízekre szedni az először a Magyar Nemzet hasábjain megszellőztetett terveket. Kritizálták – véleményünk szerint nem is teljesen alaptalanul – az első évre tervezett hárommilliós, majd később évi nyolcmilliós utasforgalmat, az ötven gépből álló flottát. Napvilágra került a Sólyom Holding különös céghálózata, hogy a székhely egy ceglédi kertes házban található. Előkerült Vágó titkosszolgálati múltja, állítólagos kötődése Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnökhöz. Az is tudott, hogy az izraeli kémrepülők bejelentés nélküli berepülése kapcsán mentették fel a Közlekedési Hatóság Légügyi Igazgatóságának éléről 2010-ben.
Mindebben kevés újdonság volt annak, aki közelről követi a légiközlekedés híreit, a háttérben zajló, bizonyára jelentős érdekküzdelmekről pedig néha jobb nem is tudni. Ahogy a Klubrádió adásában Csorba Attila, a LESZ elnöke el is mondta, a szakszervezet minden olyan ügynek, kezdeményezésnek drukkol, ami élénkíti a hazai légiközlekedést, ami munkahelyeket teremt, és nagyobb választékot biztosít a ferihegyi utasoknak.
Sokkal fontosabbnak tartjuk Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának az ATV kérdésére válaszul elhangzott szavait: „Magyarországnak először a nemzetközi repülőtérrel kapcsolatos hiátusait kell rendezni, abban egy állami vagy közösségi lehetőséget kapni. És utána lesz szükség, mert nagyon nagy szükség van egyébként egy nemzeti – a szó klasszikus üzleti értelmében és tartalmát tekintve is – légitársaság létrehozására.” (A videóban 1:16-tól)
A repülőtér visszavásárlása a LESZ álláspontja szerint több okból is üdvözlendő lenne. A Hochtief-érában a légikikötő szinte végig a privatizációs szerződésben vállalt fejlesztési kötelezettségek mögött kullogott, vagy épp meg sem valósította, amivel telezengte a médiát. A szolgáltatási színvonal érezhetően romlott a félresikerült kiszervezésekkel – minibusz, karbantartás és takarítás, biztonsági terület. A minibusz üzletág csődjének ügyében büntetőeljárás folyik, a karbantartás állapotára a csőtörés miatt egy napra leállt torony a legjobb példa – most éppen a leányvállalatba szervezett karbantartás eladását készíti elő Jost Lammers vezérigazgató. A biztonsági területről mindent elárul, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok ellenére is önként távozott egy év alatt a dolgozók negyede, a megmaradt biztonsági dolgozók teljes kizsigereléséből eredő kockázatok felsorolásához most kevés a hely.
Miközben a kínált szolgáltatások elmaradtak a regionális vetélytársakéitól, a bérleti díjak felsrófolásával a légitársaságokat és földi kiszolgáló cégeket hozták nehéz helyzetbe. Egy közelmúltban megjelent brit elemzés egyenesen elszalasztott lehetőségekről ír a repülőtér kapcsán. Ráadásul, valószínűleg a privatizációs bevétel töredékéért lehetne ma hozzájutni az üzemeltetési jogokhoz, hiszen az új kanadai befektető a közelmúltban összesen 1,1 milliárd euróért vette meg a Hochtief hat (athéni, düsseldorfi, hamburgi, sydney-i és tiranai) repülőtér-érdekeltségét világszerte.
Az utasok sem véletlenül panaszkodnak a mostoha körülményekre, a wc nélküli bádog beszállító épületekre, a több száz méteres gyaloglásra és borsos díjakra. Mindez lassan inkább egy harmadik világbeli repülőtérre hasonlít, mint európaira.
A munkajog lábbal tiprására a görög sztrájktörők, a jogerős bírósági határozat ellenére idén tavasszal a legnagyobb érdekképviselet, a LESZ nélkül megtartott „üzemi tanács” választás szolgál például. Jelenleg néhányan azon dolgoznak, feltehetően a menedzsment bátorítását érezve, hogy a munkavédelmi képviselők számát kilencről háromra csökkentsék, egy ezerfős, veszélyes üzemű vállalatnál.
Egy jól működő bázis (hub) repülőtér az előfeltétele, hogy bármilyen légitársaság – Sólyom vagy más – sikeres lehessen Magyarországon. Ehhez pedig alapvető változásokra van szükség.